Krikett.Sport
Krikett.Sport KRIKETTLEXIKON
Lexikon - főoldal
Alapfogalmak
Dobósáv, vonalak, téglány, védett terület
A játékvezetők és jelzéseik
Játékrész, továbbjátszás, lezártnak nyilvánítás
Játszma
Futás
Holt labda
Rossz dobás, széles dobás, szabadütés
Mellé, testet érintve mellé
Határ, határesemény
Büntetőpontok
Eredmény
Mezőnypozíciók
Kiesés, apellálás, visszavonulás
Kiesési módok
Kidobás
Elkapás
Láb a kapu előtt (LKE)
Kifutás
Leverés
Sajátkapu-döntés
Labda kétszeri megütése
Mezőnyjáték akadályozása és kezezés
Időtúllépés
Eszközök és felszerelések
Labda
Ütő
Kapu, karók, pálcák
Statisztika, matematika, fizika
Dobási statisztikák
Ütési statisztikák
Csapatokat rangsoroló mutatók

Kiesés, apellálás, visszavonulás

Röviden

Kiesést mutató játékvezető

Egy csapatnak 11 játékosa van. Abban a játékrészben, amikor ez a csapat üt, egyszerre két ütősük van a pályán. A kiesés azt jelenti, hogy bizonyos események megtörténtekor a kettő közül az egyik ütőjátékosnak el kell hagynia a pályát, és helyére egy másik csapattársának kell érkeznie. Aki egyszer kiesett, az ugyanabban a játékrészben már nem jöhet vissza, így ha a 11-ből 10-en kiestek, vége a játékrésznek (hiszen minimum kettő ütősnek kellene lennie a pályán). A következő játékrészben persze újra pályára léphet, aki most kiesett.

Kiesni sokféleképpen, összesen 9+1-féleképpen lehet: ezek között vannak nagyon gyakran előforduló módok és nagyon ritkák is. A kiesés néha csak a szerencsén múlik, de leggyakrabban a dobójátékos ügyessége vagy az ütős hibája kell hozzá.

A kiesésnek gyakori oka, hogy ledől a kapu, ezért általában a kiesést kapuvesztésnek is hívják, még akkor is, ha a kapuhoz, mint fizikai építményhez valójában semmi köze nem volt. A dobócsapat szempontjából ugyanezt kapuszerzésnek mondják, és ha olyan kiesési módról van szó, amiben nagy szerepet játszott maga a dobójátékos, akkor az ő egyéni statisztikáihoz is hozzáadnak egy szerzett kaput.

A kiesési módok

A krikett jelenlegi szabályzata 9+1 különböző kiesési módot különböztet meg. A 9 rendes kiesésről külön-külön lexikonbejegyzések szólnak részletesen, az a plusz 1 pedig a visszavonulás során történhet meg, erről itt írunk lejjebb.

Az 5 , azaz leggyakoribb kiesés az elkapás, a kidobás, a kifutás, a láb a kapu előtt (LKE) és a leverés. A kiesések több mint 99%-át ezek fedik le.

Igen ritka, de azért néha-néha előfordulgat a sajátkapu-döntés, viszont szinte soha nem lehet találkozni a maradék három kiesési móddal: a mezőnyjáték akadályozásával (ide tartozik a szándékos kezezés is), a labda kétszeri megütésével és az időtúllépéssel.

Az apellálás

Ha a 9-féle kiesés bármelyikének előidéző eseménye bekövetkezik, attól még valójában automatikusan nem esik ki az ütőjátékos. Ha ő maga is úgy érzi és elismeri, hogy teljesült a kiesés feltétele, és van benne elég úriemberség, akkor önszántából elindul lefelé a pályáról: ekkor véglegesedik a kiesés. Ezt hívják úgy, hogy a játékos lesétál.

De ha magától nem vonul le, akkor szükséges, hogy az ellenfél csapata apelláljon a játékvezetőnél, azaz kérje a bírót, hogy küldje ki az ütőst. Csak ha ez megtörténik, és a játékvezető egyetért az apellálással, akkor fog tényleg kiesni az ütőjátékos. A játékvezető úgy jelzi az ütős kiesését, hogy egyik kezével előre-fölfelé mutat. Ha nem mutat föl, vagyis szerinte nem jogos az apellálás, akkor valahogy máshogy jelez, például rázza a fejét.

Az apellálás leggyakrabban a Mi volt?! felkiáltással történik (angolul How’s that?! vagy Howzat?!). Amikor nagyon egyértelmű a kiesés ténye, akkor nem túl heves az apelláció, de mondjuk a bizonytalannak számító láb a kapu előtt esetén gyakori, hogy a dobócsapat összes, a közelben álló tagja hangosan és hevesen kiáltozik.

Az apellálást úgy kell időzíteni, hogy a következő dobáshoz még ne kezdődjön el a nekifutás (vagy ha nincs nekifutás, ne kezdődjön el a dobó mozdulatsor). Szintén késő apellálni azután, hogy a játékrésznek a bíró az Idő! felkiáltással véget vetett. Viszont ha csak a játszma ért véget, akkor a következő játszma megkezdése előtt még lehet apellálni.

Leverés, sajátkapu-döntés és a kapus oldalán történő kapu ledőlésével járó kifutás esetén az apellációra az ütőjátékos végén álló játékvezető válaszol, minden más esetben a dobójátékos végén álló bíró. Ha az illetékes játékvezető bizonytalan, akkor konzultálhat a társával, de ha a bizonytalanság ezután is fennmarad, akkor az ütős nem esik ki.

Abban az esetben, ha az ütőjátékos önszántából elindul lefelé a pályáról, mert azt hitte, hogy kiesett, de valójában rosszul hitte, akkor a játékvezető visszahívhatja őt, mielőtt elkezdődne a következő dobás.

Az apellálás vissza is vonható, amíg még nem kezdődött el a következő dobás, vagy ha éppen vége a játékrésznek, akkor addig, amíg a játékvezetők még nem hagyták el a pályát.

A túlzott mértékű, esetleg a játékvezetőt fenyegető apellálás szabálytalan, akár komoly büntetés is járhat érte.

Visszavonulás

Egy pályán levő ütőjátékos bármikor, amikor a labda holt, úgy dönthet, hogy visszavonul, vagyis önként lemegy a pályáról. Ezt általában sérülés miatt teszik meg. Ha így döntenek, akkor a játékvezetőt tájékoztatni kell a visszavonulás okáról.

Ha a visszavonulás sérülés, betegség vagy más elkerülhetetlen ok miatt törénik, akkor ugyanebben a játékrészben később, például ha már jobban érzi magát, az ütős még visszajöhet a pályára. Erre azonban csak akkor van lehetőség, amikor egy társa éppen kiesik vagy visszavonul. Ha nem jön vissza, akkor sem szabad úgy elkönyvelni, hogy kiesett.

Ha nem sérülés miatt vagy hasonló okból vonul vissza az ütős, akkor csak azzal a feltétellel térhet vissza később, ha az ellenfél kapitánya beleegyezik. Ha nem tér vissza, akkor úgy kell elkönyvelni, hogy kiesett.


Ez a Krikett.Sport - a legnagyobb magyar krikettoldal. Alapítva: 2019. május 18.

Az oldalon található összes szöveget az oldal szerkesztői írták, az összes színes rajzot ők készítették, nem másoltak semmit sehonnan.

Hasznos linkek:

Magyar Krikettszövetség

ESPN Cricinfo, a világ legnagyobb krikettoldala (egyelőre magyarul sajnos nem érhető el)

Üzenet a Krikett.Sport főszerkesztőjének